Félreértés/10.fejezet/

(véleményeket :DD)

/Jasper/

Nem sokáig készülődtem, viszont az ajtóban megtorpantam. Vettem pár mély lélegzetet, majd közöltem magammal: "Jasper, kifogsz menni azon az ajtón!" Sikerrel jártam, mert lábaim engedelmeskedtek és elindultam.Minél közelebb értem a házukhoz, annál gyorsabban vert a szívem, de azért örültem, hogy újra látom.

/Amy/

Ma nem csak véletlenszerű találkozás lesz, hanem előre betervezett.
-Remélem szereti a cappuccinot...-mondtam Charlottnak, de inkább csak úgy magam elé beszéltem.
-Mert? Talán nem ember?
-Hát, nem vagyok biztos benne...,azt sem hiszem még el, hogy tényleg találkozunk. Ha gondolod elmehetsz mert már mind... - a mondatomat félbeszakította a csengő. Charlottal összenéztünk, nyugtató pillantást vetett rám, vagy inkább olyat, hogy nyugi... ő egy ember, nem fog megenni.
Lassan az ajtóhoz mentem, inkább odavonszoltam a testem, majd elszámoltam háromig és kinyitottam az ajtót. Ott állt, teljes valójában, és... eléggé embernek tűnt.
- Szia! - köszönt - Ugye nem jöttem túl korán?
- Nem, pont jókor!
-Neked is szia!- köszönt rá a mögöttem ácsorgó szőkeségre.
-Szia, őmm sziasztok, megyek is! - és át is bújt az ajtóra támaszkodó Jasper kezei alatt. Mindketten halkan utána köszöntünk, majd egymásra néztünk. Ismét egy hosszú, szótlan pillanat.
-Akkor indulhatunk? - kezdtem végül én a beszélgetést.
-Persze, vezess, - állt félre az ajtóból, ezzel utat nyitva nekem - nem tudom hová viszel, úgyhogy menj előre.
Nem sokat beszéltünk eleinte, először megdicsérte a ruhám, - hát csak nem lehetett hiábavaló a készülődésünk - majd kíváncsiskodott hova megyünk. Nem árultam el neki, hagy törje a fejét. Elsétáltunk egy étterem előtt, kérdően rám nézett, de én nemet intettem a fejemmel. Szerencsémre elég jó idő volt,- egyenlőre - úgyhogy a fagyizás, még benne volt a tervben. Már majdnem ott voltunk- lehetett látni a cukrászdát ahol cappucínózunk - és akkor elégedett mosollyal megszólalt:
-Sütizni fogunk!!
-Nem,nem, de a helyet eltaláltad. Megiszunk egy-egy bögre cappucínót, mit szólsz? Ja és itt olyan cappucínót lehet kapni, hogy ilyen őhhm ,minta van rajta.
-Tudom, ja, azt hiszem.
-Nyugi, finom, ez a kedvenc helyem szóval bízhatsz bennem.
Mikor benyitottunk, az orromat édes illat csapta meg, olyan igazi cukrászdás.
Találtunk egy mindkettőnknek szimpatikus asztalt az ablak mellett. Miután rendeltünk egy-egy cappucínót. olyanokról beszélgettünk, mint például miért költöztek ide, eddig hogy tetszik neki a város. Milyen volt ott ahol előtte lakott. Ahányszor kimondta, hogy Portsmouth, a szemében mindig láttam, hogy szívesen visszamenne, de elhittem azt is, hogy neki már jó itt. Mesélt a barátairól, főleg Mattről. Valószínű az összes kérdést kimerítettem, amit így első alkalommal meg lehet kérdezni egy olyan embertől akit még, nem nagyon ismersz. Ezután ő bombázott kérdések sorozatával. Kérdezett a szüleimről, mikor elmondtam,hogy apu meghalt, akkor gyorsan elnézést kért, de én megnyugtattam,hogy ez nem tabutéma. Néha...,még jó is róla beszélni.
Charlottról is beszélgettünk,Jasper még mindig igazán hálás a találka szervezése miatt, még így is, hogy nem is mentem el. Mikor láttam, hogy az asztalunk felé igyekezik a pincér,egyensúlyozva a két pohárral, feltettem egy kérdést:
-Vajon mi lesz rajta? - Jasper először értetlenül nézett, végül rá jött mire gondoltam. Letették az asztalra, a visszarohanó pincér után néztem, viszont egy szó hallatára megállt a szívem.
-Szeretlek - mondta Jasper, levegőt sem kaptam, gyorsan lesütöttem a szemem, a cappucínóra néztem és megláttam rajta a feliratot: "Szeretlek". Szerettem volna hallani a szót, de azért így,az első igazi randin nekem kicsit nagy falat lenne. Gyorsan felnéztem.
-Eddig szöveget még nem nagyon láttam, inkább figurák voltak rajtuk, de ez is jópofa.
-Ez mondjuk inkább, ilyen valentin napi szöveg, de a mindennapokban is okozhat meglepetést.- tudnám,hogy most te milyen meglepetést okoztál.
Mindketten elégedettek voltunk a cappicínóval,de mikor majdnem végeztünk-és az iszonyú szívdobogásom elkezdett csendesülni-, akkor elkezdett szakadni az eső. Akkor most vége a fagyizásnak. Jasper a reakciómat figyelte, hát csalódottságot láthatott rajta.
-A cappucínó után fagyizást terveztem, de nem valószínű, hogy így kellemes lenne.
- Max. elázna a tölcsér és csupa fagyis lenne mindenünk- felhúzott szemöldökkel meredtem rá-,csak vicc volt.
Van egy ötletem, mondjam? - bólintottam -Mivel... ez egy cukrászda- mutatott körbe - mit szólnál, ha ennék soook-soook sütit. A vendégem vagy.
-Ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza - válaszoltam úrinős ábrázattal - akkor szóljunk is a pincérnek.
Én választottam egy extra habos islert és egy szelet áfonyás túrótortát. Jasper egy szelet csokitorta és egy hatalmas zserbószelet mellett döntött.Mikor csendesedni kezdett a hirtelen jött viharszerűség, jobbnak láttuk ha elindulunk.-annak érdekében, hogy tudjunk sétálni. 
-Most te válassz! - parancsoltam rá - Merre szeretnél menni?
-Hát mivel nincs nagy tapasztalatom, menjünk...hát... jobbra, igen ez lesz a megfelelő irány.
-Én sem dönthettem volna jobban.
Miután megdicsértem döntését, megfogta a kezem és úgy indultunk el. Arckifejezéséből ítélve azt hitte, hogy majd elrántom a kezem,de nem tettem. Biztatásként rámosolyogtam,kézfogásán nem lehetett érezni az izgalmat, az idegességet. Teljes nyugalommal töltött el,...szeretettel.

/Jasper/


IGEN!!! Együtt sétáltunk, és ha ez nem lenne elég, kézen fogva. Először bátortalanul fogtam meg kezét, de mikor nem láttam rajta idegességet, és nem tett semmi olyat amivel jelezné, hogy ezt ne csináljam, már nyugodtan fontam ujjaimat, az övéi közé. Úgy sétáltunk, mint akik már egy-két évszázada együtt vannak. Úgy, mint az idős, sokat megélt párok. Szótlanul mentünk, aztán egy parkhoz értünk, Amy mindenféleképpen be akart menni. Beleegyeztem, miért is ne?! Leültünk egy padra. Elmesélte, hogy kiskorában, sokszor voltak itt. Fagyiztak, vagy éppen sütiztek,aztán kijöttek játszani. Annyira aranyos volt, ahogy beszélt. Aztán, mikor megpihent, egymás szemébe néztünk, közelebb hajoltam, kezemet füle mögé helyeztem és megcsókoltam. Rövid, de érzéki csók volt. Ismét szemébe néztem, apró mosoly ejtett arcán, majd közel húzott és megcsókolt. Teljesen kikapcsoltam, csak ajkaira koncentráltam, ahogy számhoz értek, kicsit elhúzódtak és ismét összeértek. Szánk szinte összeforrt. Nem akartam abbahagyni, de azért vannak határok. Hátra dőltem a padon ő pedig ölembe hajtotta fejét. Hajtincseivel játszadoztam. Néha felpillantott, de egy órát biztosan ilyen szótlanul töltöttünk el.