Képtelenség ( 4.fejezet)

Az utolsó kanyarnál voltam, mikor megláttam egy lányt. Háttal guggolt nekem, és valamit keresett.

-         Szia, jól vagy? –kérdeztem félénken, miközben megfogtam kezét. Azt mondta jól, de nem nézett föl. Talán megijesztettem? Segítettem felszedni szétszórt dolgai, próbáltam humoros lenni, de elég gázra sikeredett. Azt hiszem, neki bejött. Mikor szemembe nézett, egy pillanatra megállt körülöttünk az idő.

Hogy megtörjem a csendet, bemutatkoztam, kezét még mindig nem engedtem el. Egy kis dadogás után sikerült kinyögnie: - „A nevem Amy.” –gyönyörű név. Nem akartam ott hagyni, még órákig tudtam volna nézni, ahogy ott áll, vizes ruhában, viszont ő kibújt kezeim közül. Azt hiszem kellemetlen volt neki. Kérdezett még valamit, de nem is emlékszem, pedig válaszoltam is. Miután elrobogtam, kiabált valamit, de nem hallottam. Az úton végig azon vergődtem, hogy mit gondolhat, miért húztam el a csíkot.

Most visszaforduljak? Meg se találnám. Abban biztos vagyok, hogy látnom kell még…

-         Szia anya, megjöttem!

-         Eltévedtél talán, hogy ilyen sokáig tartott? – közben leültem enni

-         Nem, csak visszafele rossz utcán jöttem be. – nem mondom el, biztosan örülne neki, de ha nem látom többet, akkor meg tudná, hogy bánt.

-         Na szép! Még az első napon eltévedsz, mi lesz velem nélküled?

-         Nyugi anyu, holnap már csukott szemmel is eltalálok. Kössz a kaját, megyek aludni, jó éjt!

-         Szia! Aludj jól!

Holnap első dolgom, hogy megkeresem! Meg kell tudnom róla valamit a nevén kívül is, főleg, hogy mit gondol…

Miután felkeltem, gyorsan el akartam indulni, de nem tudtam, hogy hol kezdjem. Aztán bevillant, visszamegyek oda, ahol tegnap találkoztunk. Könnyen odataláltam „csukott szemmel”, de nem találtam ott senkit, csak egy szétázott jegyzettömböt. Nem volt kivehető belőle semmi, de azért eltettem. Valószínű az övé. Egy ideig vártam. Leültem egy padra, többször felkaptam a fejem, de sosem ő volt az. Úgy döntöttem máshol is „kutatok”.

Kb. 20 perce bolyongtam, mikor egy beszélgetés közben meghallottam valamit.

-         Bocsi, de nem tudok ma elmenni, mert Amyvel leszek.

-         Nem baj, majd máskor. Akkor szia!

-         Bocs még egyszer, és szia!

-         Megállt bennem az ütő, tényleg róla beszél? Sikeres lenne a „kutatásom”. Igaz, azért indultam, hogy megtaláljam, de nem gondoltam bele, mi lesz akkor, ha tényleg találkozunk.  Lehet, hogy benne nem mozdult meg semmi. Sima találkozás volt. Mire felfigyeltem magammal folytatott eszmecserémből, nem láttam a szőke lányt. Az egyetlen esélyemet is elveszítem? Aztán, szerencsémre megállt. Utána szaladtam.

-  Hé, figyelj! Hahó! -csak észre vegyen. Elkezdte keresni a hangot. Nehezen, de észrevett.

- Szia!

- Kérdeznem kell valamit, előbb Amyről beszéltél. Tudnom kell az -e az az Amy akivel tegnap találkoztam és...