7. fejezet

A Bicikli bosszúja

Már is 10 óra? Ott kell lennem kb. ... 10 perce. Akkor, felhívom Charlottot, ne aggódjon.
Kicsöng ( KICSÖNG: Katicának)- Szia, Amy vagyok !
- Na nem mondod? Talán kijelezte a telefonom? Na, merre vagy csajszi?
- Booooocsánat! Nem néztem az időt? Azonnal megyek!
- Amy, nem halaszthatjuk el a sétálást? Itt van... ő Adam!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, -sikítottam mint egy idióta, Adam egy fiú ( nem gondoltátok volna ), Charlotte kb. 3 éve bele van zúgva - komoly, hogy, hogy hogyan?
- Találkoztunk, és beszélgettünk és egyszer csak itt van. Ugye nem baj?
-Tudod, ami neked öröm nekem is! Így..., legalább elmegyek futni!
-Köszönöm, szuper vagy, akkor sietek, mert már vár.
-Menj menj, sok sikert!
Na akkor program változás! Sokat szoktam futni, az is jót tesz. Hangos zene, pihenés, ez kikapcsol.
-Hol a fenében van a cipőm? ANYA!! Nem tudod,hol a cipőm? -ha valami nincs meg, anya megtalálja .
- Szobádban, az asztal alatt!
-Köszönööm!



" Baby you light up my world like nobody else "  A legjobb zene futáshoz ( http://www.youtube.com/watch?v=QJO3ROT-A4E ) . Ha senki, vagy legalább is kevés ember van a közelben, akkor teli torokból üvöltök. 
Hetente 2-szer 3-szor szoktam futni, mert JÓ. Megmagyarázhatatlan okból szeretem. Olyan, ... mért ne?
Az álmomon gondolkodtam, miért álmodtam vele? Na jó, ez hülye kérdés, mert érdekel és idegesít, hogy nem tudok róla semmit. Az az álom, olyan nagyon furcsa volt. Féltem mégis, tökéletes volt, nem mertem megmozdulni, de mégis futni akartam. Csak VELE lenni, ez volt a lényeg. A félelem jelenléte mit akar jelenteni, talán azt, hogy ez új érzés, hogy nem kéne, hagynom. Valamit tennem kell? Csak erre tudtam gondolni. Nem hagyott nyugodni, csak pörgött az agyam.
 A hátam mögött valami csörrenést hallottam, megálltam és akkor... megláttam Őt. Elesett a biciklivel, először megijedtem, majd magamban nevettem. Rájöttem, hogy bámulom, ott próbál kikászálódni a bicikli alól én pedig nézem és nem segítek, el se megyek, csak... vagyok. Hát akkor odamegyek, rendben. Még mindig nem indultam el. Amy, hahó. Akkor:
- Hé, jól vagy? -odakocogtam, leszedtem róla a biciklit. Valószínű nem figyelte ki vagyok, mert mikor felnézett, kb. úgy lefagyott mint én.
Amy? - kérdezte, olyasmi hangon, mint ahogy én bemutatkoztam neki.
-Igen. Nem ütötted meg magad... Jasper. - akkorát nyeltem, ez neki is feltűnhetett, mert jót kuncogott.
- Nem, minden oké. - a tekintete zavart volt, úristen, hát hogyne, nem mentem el a találkozóra. Hogy felejthettem el? Nem tudtam megszólalni, én hülye. Azzal kellett volna kezdenem, de ... így?
-Hát..
-Őhm, akkor én megyek, szia.
- Szia. - Basszus, ne, a 2. esélyemet, ami biztos az utolsó, nem használtam ki. Miután elindult, ott álltam, meg sem fordultam. Csak álltam...

(Jasper, találkozás)

Arra ébredtem, hogy valami szúrja az arcom. Egy ceruza, remek. Mikor lementem anya helyett, csak egy cetlit találtam:

Reggeli után zuhanyoztam. Na akkor mit csináljak? Lementem a kertbe, nem is láttam még mindent. A régi kertünk kétszer beleférne a mostaniba. Mindent fű borít,  egyik fele teli van virágokkal. A másikon pedig van egy kis focikapu, meg kosárpalánk. Akkor dobáljunk. Felrohantam a labdámért. Lefele jövet felbuktam. Visszanézek és mibe sikerült elnyalnom, hát ... a biciklimbe. Most komolyan, egy biciklibe? Biztos azt akarja, hogy vigyem el egy körre. Gyere bébííí. Jó mód arra, hogy jobban megismerjem a várost. 

Ha egy órája nem, egy perce sem bicikliztem. Otthon is sokat tekertem, nem csak egyedül, hanem a haverokkal is. Hát igen, haverok, nem ártana szerezni egy párat, mert hát a többiekkel beszélek, de csak nincsenek itt. Teljesen kikapcsoltam, nem gondoltam semmire,csak tekertem és akkor BUMM! Egy ág volt az úton, biztos a tegnapi vihar után maradhatott ott. Először nem bírtam felkelni, nem azért mert megütöttem magam, csak bele gabalyodtam a biciklibe. Mégsem "  arra célzott " , hogy vigyem el, hanem megbosszulta, a hosszú utat. Remélem nem látta senki, e- kijelentésem után persze egyből egy : "Hé, jól vagy? " - ot hallottam. A lány odajött, ismerős volt a hangja, de nem bírtam felnézni a bicikli miatt. Leszedte rólam és akkor, megláttam... ... ... ... Amyt. Megkérdezte, hogy jól vagyok -e, persze igennel feleltem, pedig nem voltam jól, 1: elestem, 2:  itt áll, nem tudok, mit mondani 3: eszembe jutott , hogy nem jött el. Ha akarnék mondani neki valamit, akkor se mondhatnék, mert... mert nem, és kész. Gyorsan elköszöntem, és már el is húztam. Ez nagyon kínos volt...