Készülődés/9.fejezet/

/Jasper/ 

Hazafelé és utána is olyan  voltam,mint egy zombi, mint egy agyhalott, szerelmes zombi. Csak néztem magam elé, és...,várjunk csak, nincs semmi és, ennyiből álltam ki. Viszont egy idő  után a bambaság átment idegességbe. Holnap TÉNYLEG találkozni fogok VELE. Vajon mit eszelt ki? 

Nem elég, hogy láttam, hogy látni fogom, hanem a fuvar ára. Akkor nem akartam otthagyni, a kezét is azért fogtam meg,de muszáj volt elindulnom. Le is mentem bevégezni az eltervezett kosarazást. Vacsorára vonszoltam be magam.

Ez az egész olyan húú, olyan furcsán jó vagy jón furcsa. Nem voltam én ilyen, hogy ennyire érdekeljen valaki. Sőt igazán semmi sem érdekelt. Elkezdtem valamit, majd abba hagytam. Nem kötött le semmi, de ő, ő aztán leköt, és ez folytonos, meg nem szűnő érzés. Ami a gyomromban kezdődik, majd egész testemen végigfut. Amitől kiráz a hideg, még is nagyon kellemes.

/Amy/

Tv-ztem, ettem, és nem telt az idő. Talán felhívom Charlottot, mi van vele meg Adammel, annyira édesek lennének együtt, ő neki Mr.Igazi.

 NEM VESZI FÖL. Akkor még ott van náluk, vagy elmentek valahova.Az elmenésről jut eszembe,hova vigyem Jasperrt? Talán elviszem cappuccinozni, aztán meg... hát, még nem tudom. Sétálnunk is kéne, akkor...mondjuk elmegyünk...ajjjj, nem jut eszembe semmi. 

Pont jókor csörgött a telefonom, Charlotte volt az:

-Szia Amy! Láttam kerestél. Bocs, de Adammel sétálni voltunk. Mit akartál mondani?

-Szerinted? Adamről akartam kérdezni, viszont velem is történt egy két dolog, de előbb mesélj te.
-Hát, húúúú- sóhajtott úgy, mint aki egy maratont futott le- még most sem hiszem el, olyan volt, mint egy álom ami most is tart, olyan aminek sosem akarod a végét. - olyan boldogsággal teli hangon beszélt, mint aki most is rózsaszín fellegek között jár.
-Akkor azt hiszem, eszméletlenül sikerült a mai nap.
-Igeeen, - nyújtotta hosszan szerelmesre, ezt az egyszerű választ- de veled mi történt? - tette fel szinte reflexből a kérdést. 
-Hát..., a találkozásunk...,ugye elmaradt, én pedig elmentem futni. 
-Amy figyelj, a telefonon keresztül is látom,hogy vigyorogsz.-igaza volt, a mosolyom elfoglalta az egész arcom.
- Na jó, belehúzok, futás közben valami hangot hallottam hátranéztem és Jasper volt az,elesett biciklivel.
-Mi? - olyan hangosan kiáltott a telefonba, hogy ketté állt a fülem, majd iszonyú nevetés hagyta el torkát.
-Tényleg így volt, - kuncogtam én is, hisz elég röhejes  -aztán pedig... - a helyett, hogy befejezhettem volna mondandóm, Charlotte ál felháborodással közölte:
-Persze! Én minimum fél óráig szerveztem, hogy találkozzatok, meghallgattam egy idegen érzelmeit, te pedig elmész futni és tessék. - pár másodpercig csönd uralkodott, majd egyszerre tört ki belőlünk nevetés.
 - Komolyan most már, részleteket kérek!! Gyorsan,gyorsan!
 -Nem sok történt, hazakísért beszéltünk arról, hogy nem felejtettük el a másikat és, hogy nem mérges rám, amiért nem mentem el.Teljesen megértette a helyzetet.
-De éééédes! Ez a semmi is olyan aranyos!
-Ja, és holnap találkozunk!
-Találkoztok(?),  és ezt csak így ide "dobod"?
-Bocs, segíts kitalálni, hogy cappuccinozás  után, mit csináljunk, hogy közben sétálni is tudjunk??
-Ezt komolyan kérdezed? Nem is tudom, ja, de tudom FAGYIZNI!!
-Hogy ez nem jutott az eszembe!! -szinte láttam magam előtt Charlottot  ahogy "kétségbeesésében" fejét üti. - Akkor meg van a program, de nagyon ideges vagyok! Már 10-re itt lesz.
-Tudod mit? Holnap elmegyek reggel hozzátok, és felkészítelek, így bepótoljuk a mai napot! Rendben?
-Arra nagy szükségem lenne!Köszönöm! Akkor 8-ra itt leszel?
-Nyugi, olyan dögös leszel, hogy le sem tudja rólad venni a szemét!
-Azt hiszem, le kéne tenni a telefont, el lennék még egy ideig, de akkor is! Aludj jól!
-Oké, holnap találkozunk! Jó éjt!


Későn tudtam elaludni, vártam, hogy valami hiper szuper álomban lesz részem, de csalódnom kellett. Ellenben, a vártnál sokkal pihentetőbb alvásban részesültem.
 Charlotte betartotta ígéretét, pontban 8-kor csengetett az ajtón. Meglepetésemre 40 kiló ruhával lépett be az ajtón. Számítottam egy két dologra,de erre?
-Mit raboltál ki?- kérdeztem.
-A szekrényemet, mi mást?
-Hát, mondjuk a... legközelebbi 3 plázát.
-Kellenek, vagy nem?
-Gyere - hogy hozhatta el őket? - segítek.UUhh, ez van vagy 7 tonna.

Amy ruhája

Felcipelni az emeletre szép kis mutatvány volt, a cirkuszban is megállhatta volna a helyét. A ruhákat szétpakoltuk az ágyra. Az ágy olyan volt mint egy ruha dzsungel, amiben a színek a virágok.
Charlotte közölte velem, hogy forduljak el, mert támadt egy ötlete. Szó nélkül engedelmeskedtem.
-Kész vagy már? - türelmetlenkedtem.
-Egy perc, tényleg egy perc! Éééés... kész is! Megfordulhatsz! Na? 
-Ez pont az én stílusom. - egy egyszerű farmert, egy hosszú, horgolt pólót, egy vékonyabb dzsekit választott. Angliában, sajnos a nyarak sem olyan melegek,mit máshol, mindig kell, hogy legyen az embernél, legalább egy pulcsi. Később kiegészítőként még egy virágmintás kendőt,egy barnás fülbevalót és egy övet választottunk, ami hasonló színű, mint a dzseki. Szeretem a pasztell színeket. -Köszönöm, ha te nem vagy 10 előtt 2 perccel se lettem volna kész. Te meg ránézel egy ruha hegyre és tudod, melyik az "igazi".
-Hát igen- mondta elégedett vigyorral - ez a tehetség.- egymást megölelve nevettünk. - Akkor... jöhet a hajad. Arra gondoltam,hogy egyszerűen elölről, mindkét oldalról egy-egy tincset hátratűzök. Mit szólsz?
-Az jól hangzik, de ha esetleg megcsinálnád, akkor konkrétabb  véleményt is tudnék mondani.
-Na, gyere!
Miután Charlotte elkészítette a remekművet, megvilágosodtam,tényleg nem lehetett volna máshogy elmagyarázni, lehet, hogy az én felfogásommal van gond.
-Még csak 9 óra- panaszkodtam- és már is kész vagyunk, ami rendben van, de addig valamit csinálni kéne.
-Mondjuk enni? Ha jól tudom, nem reggeliztél,mit szólnál egy kis tükörtojáshoz?
Szó nélkül belementem, a tojás bárhogy jöhet. A reggeli hosszúra sikeredett, mert evés helyett mindig elkalandoztam a "jövőbe"...