Érzelmek ( 6. fejezet)

(/Amy/ 2.fejezet folyt.)

-         Mindegy, el kell, hogy mondjak valamit. Ha te ezt megtudod… - elkezdett csörögni a telefonom, gyorsan felkaptam.

-         Haló! Igen, Amy Roger! Mi csoda? Jól vannak?  Azonnal megyek.

-         Mi az? Amy!!!!

-         Anyáék baleseteztek, de nem lett komolyabb bajuk. Kórházban vannak, vizsgálatokon vagy mit tudom én. Anyukád el tud vinni?

-         Igen, de mondanom kell valamit. Találkoztam…

-         Nem! Nem lehet olyan fontos, menjünk már!

-         Rendben, de…

-         Charlotte, légy szíves!

Gyorsan odaértünk. Anya kint volt a váróban, megvizsgálták, semmi baja nem volt. Jacknak viszont eltört a lába, azért maradtak még bent.

Azért ijedtem meg annyira, mert apám is autóbalesetben halt meg. Meg, gondolom más is így reagálna, ilyen hírre. Induláskor rájöttem, hogy Charlottéknál hagytam a táskám. Megbeszéltük, hogy elvisznek, onnan majd gyalog megyek. Kb. 2 sarokra laknak tőlünk.  Charlotte egész úton furcsa volt. Nem mondta el, hogy mi baja van, majd otthon. Nem szekáltam vele, úgysem mondja el, ha nem akarja.

Mikor megérkeztünk, egyből megállítottam, még kint az udvaron.

- Na, mond! Mi van?

- Hát, tudod… Basszus, ki fogsz akadni.

- Ugye nem Daniellel kapcsolatos? – EX

- Nem, na, szóval, ta találkoztam, J… Ja…

- Kinyögöd még ma?

- Oké, találkoztam Jasperrel, megbeszéltem vele, hogy 2-kor találkoztok a parkban!

- Jasperrel? Akivel összefutottam? Holnap találkozunk? Ez komoly?  Hogy hoztad össze? Ez szuper.

- Amy! Az a helyzet… hogy ma 2-kor.

- Mi? Nem.

- Tudtam, hogy rosszul fogsz reagálni, nyugi, nagylevegő. Kérlek, ne haragudj. El akartam mondani, de jött a telefon, és mondtad, hogy ne mondjam, és persze igazad volt.

- Egyáltalán, hol találkoztatok?

- Mi előtt jöttél, elmentem boltba. Visszafelé találkoztam, Summerrel. Megkérte, hogy segítsek neki, de ez nem fontos. Jasper, pedig meghallotta a neved, és oda jött és beszéltünk. Rájöttünk, tényleg te vagy az, megbeszéltük, hogy…

- Találkozunk a parkban én pedig, NEM MENTEM EL!!!! Akkor, ő keresett engem. Nem felejtett el? Éreztem, hogy más, de azt hittem, csak az én részemről.

- Nem!!!!!!!!! Teljesen beléd zúgott, én meg elcsesztem. Ne haraguuuuuudj!

- Nem haragszok, csak tudom, hogy lett volna esélyem. – Charlotton látszott, az igazi megbánás. Tényleg nem ő tehet róla, csak, ajjjjj, olyan jó lett volna. Nem sokat maradtam. Megbeszéltük, holnap sétálni megyünk, és kivesézzük az ESETET!

Otthon anyáék beszélgettek, a kocsi javítását intézték. Anya teljesen jól van, viszont Jacknek eltört a sípcsontja. Egy ideig lent maradtam velük. Aztán le is feküdtem, semmi vacsora, vagy valami hasonló.

Azt hiszem, ennyi rossz, egy embernek, egy napra, nagyon sok.  Nem tudott az agyam gondolkodni semmin. Hagytam is az egészet, gyorsan elért az álom. Rólam és Jasperről szólt. Valami erdőszerű helyen lehettünk. Arra emlékszem, hogy nagyon féltem, de ő megmentett. Na, hogy mitől, arról gőzöm sincs.

Elég furcsa, valahogy rám vall. Az érzelmeim az álmokban furcsán jelennek meg, de hogy ez milyen érzelmet takar, azt nem tudom.