Pillanatok (_{2. fejezet)}

Egy, két, egy két há’ és… „This is the moment, other…”- már egy ideje próbálunk,( bandánk a : „ Cold Dream”) most éneklem a kedvenc számom. A gitárszólók egyszerűen fantasztikusak. Agy és Brian remekül gitároznak. Gus pedig nagyon jó dobos, dob nélkül az egész szétesne.

Ez a szám arról szól, hogy mindenki életében van egy pillanat, ami más. Az ember azt akarja, hogy örökké tartson, nem akarja elfelejteni. Azt hittem többször is, csodálatos eséseim közben, hogy megvolt ez a pillanat. Most már biztos vagyok, csak tegnap éltem át. De mért pont egy olyan emberrel akit „előfordulhat” sosem látok többé.

 Azért szeretem a zenét, mert így kiadhatom magamból az érzelmeimet. Sokszor szükségem van rá, nem mintha nem lennének barátaim, akiknek kiönthetem a szívem, de ez is kell ahhoz, hogy teljes legyen a harmónia.

Végeztünk, indulunk haza. Brian mindig hűségesen haza kísér: „Jó kis fiú”

-         Na, mond mi bánt?- hát azt hiszem nem sikerült lepleznem a Kékszemű Lovagot.

-         Hát tegnap, nagy sietségem közepette elzúgtam. - jól kezdem.

-         Kit szedtél már össze?- nem kell sokat magyaráznom, többször is álltam elő ilyenekkel. Itt estem el, így nézett ki, itt buktam fel ilyen helyes volt…

-         Brian ez nem ugyan az, ez most más. Nem tudom kiverni a fejemből. Már a hangjától kikészültem, majd belenéztem a szemébe és akkor KO. Mért nem lehet az, hogy holnap összefutok vele? Őhm, mondjuk a boltban!

-         Mint a nyálas filmekben?- elképzeltem, hogy tényleg megtörténik azok a szemek, és az a hang!!

-         Igen ott, az most jó lenne. Egymás szemébe néznénk, és…

-         Ez tényleg más lehet, nem szoktál így beszélni. - most hogy így mondja tényleg, mintha nem is én lennék. Nem lehet valaki ilyen hatással rám 3 perc alatt.

-         Igazad van, úgyhogy veszek egy fürdőt és eszek, aztán Charlott-tal találkozom.

-         Akkor jó, szia, holnap találkozunk, gondolom –itt lesütötte a szemét, ezt nem értettem.

-         Persze hogy találkozunk, és hívd el Leaht!- Leah egy kedves csaj, aki nagyon bejön Briannek, látható ez nem viszonzatlan. Mr.Töketlen nem meri elhívni, lehetetlen, hogy ne igent mondjon. Előbb-utóbb elő kell vele huzakodni. Leah sem várhat örökké.

-         Ühüm, megpróbálom!- ez nem volt meggyőző!

-         Szia!

-         Heló!!!

 A zuhany megnyugtatott. „ úgy is túl kell esnem rajta,majd összejön mással”- ilyenekkel nyugtattam magam, hát mit ne mondjak elég sikertelen volt. Útközben is ezen vergődtem.

Charlie a legjobb barátnőm, nagyon rég ismerjük egymást. Rengeteget találkozunk, olyan őrült, mint én (persze jó értelemben). 6 éves koromban költöztek ide Birminghambe. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, de nem lógunk folyton egymás nyakán. Egészséges barátnői viszonyt folytatunk:)

-         Hello Amy, nem siettél ám- kiabált Charlotte, míg én belemerültem a gondolataimba, majd’ szívrohamot kaptam.

-         Bocsi, csak még lefürödtem meg ettem és…

-         Oké, inkább gyere be és mesélj – ezt úgy mondja, mintha legalább egy hétig nem találkoztunk volna-, hogy ment a próba? – milyen fontos.

 Charlotte, magas szőke lány, barna szemekkel, én mindig mondom, neki, hogy milyen különleges, de szerinte borzasztó.

-         Jól ment a próba- nyilatkoztam, mint egy sztár, közben betuszkolt az ajtón. -, nem történt semmi különös, csak összedobtunk egy dalt.

-         Tegnap épségben hazaértél? –kezdődik.

-         Hát, ja. –erről biztosan rá jön.

-         Jól elázhattál. Mondtam, hogy adok esernyőt. –ma biztos nincs formában

-         Akkor nem lett volna annyira élvezetes. – láttam, ez nem tetszik neki

-         Mindegy, el kell, hogy mondjak valamit. Ha te ezt megtudod…